Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

39

1639-ben Saint-Mihiel helytartója, polgármestere és a városi testület ezer hálát mondtak Depaul Vincének a kapott jótéteményekért.

1639- ben a püspöki szék üresedése közben a toul-i káptalani helynök és egyházmegyei főesperes hitelesen bizonyítják, hogy a missiós papok két év óta ápolják, ruházzák, táplálják, gyógyítják a nyomorgókat, betegeket és sebesülteket. Ez eljárásuk a becsületes emberekre maradandóan épületes hatást gyakorolt.

1640- ben a metz-i városi tanács és a tizenhármas bizottság levélben megírja, hogy igazán hálátlanok volnának, ha nem fejeznék ki köszönetüket, amiért a missiós papoktól és a keresztény szeretet leányaitól oly sok jótéteményben részesültek és Öntől Uram, aki őket ebben irányítja, nagy szeretettel és okossággal vezeti, amiért nagy jutalmat fog nyerni az égben.

Néhány nappal később 1640. január 21.-én a ver- duni kórház naplóiban ilyen följegyzés olvasható : «írunk Vincének, a missiós papok főnökének Párisba, hogy folytassa jótékony működését, az alamizsnaosztogatást, mely az ő kezdeményezésére e városnegyedekben a nép hasznára és vigasztalására megindult s köszönettel hozzuk tudomására az eredményt, melyet az ő jámbor vállalkozása hozott létre itt a határszéleken.»

1640. decemberében a pont-á-mousson-i köz- igazgatási tisztviselők írtak a szentnek. Kérték, folytassa jótékony működését, mely most szükségesebb, mint bármikor; mert ötszáznál több szegény élete forog veszélyben, ha az ő gyöngéden szerető s irgalmas szive nem folytatja jótékony munkáját.