Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
40 NEGYEDIK KÖNYV 1641- ben Saűyn reims-i kormányzó megköszöni a szentnek, hogy a jótékonysági egyesület élére egy általános felügyelőt állított és kéri, folytassa a felebaráti szeretet munkáját, mely annyi szegény ember kóros életét őrzi meg és készíti elő az örök életre. 1642- ben a lunéville-i tisztviselők szivet facsaró szavakkal festik le gyötrelmüket és azt az örömet, mely Depaul szent Vince fiainak megérkezésekor töltötte el szivüket. . 1651-ben a rethal-i elnök és általános helytartó ír a város pusztulásáról és az örökös háláról, mellyel e város tartozik, hogy annyi segítségben részesült. Végre de La Fonds Saint-Quentin általános helytartója, Depaul szent Vincét hivatalos levélben a haza atyjának nyilvánítja. Íme, néhány hivatalos okmány, melyek a levéltárakból előkerültek. Még több is kerül majd napfényre és bebizonyul, hogy Depaul szent Vince jótékony működése korántsem folyt le észrevétlenül a háborútól elpusztított tartományokban, amint ezt a régi történetírók mondották. Mély barázdát hagyott hátra és emléke ki nem törölhető. Ennek bizonyítéka, hogy mikor ötven évvel később megkezdődött a szenttéavatás, nem volt tartomány, mely nagyszámú s lelkes tanúkat ne küldött volna. A háborúban elpusztított tartományok püspökei egymásután léptek föl; egyesültek az angol, skót, ír és lengyel püspökökkel, akiknek országából a számüzötteket szentünk befogadta és kérték a pápát, helyezze az oltárra azt az embert, aki a tönkrement tartományok megmeti- tője, jótevője és a haza atyja volt.
