Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

e jótékonyságot gyakorló egyháziaknak nyújtott oltalommal. De mily különbség van a szavakban ! Ez az okmány szent Vincének nyilvános és hivatalos szereplést tulajdonít. Már nem az egyszerű magánember többé, aki saját erényében birja a szükséges vonzó erőt, mely buzgó és önfeláldozó embereket indít az ő követésére. Ő mostantól fogva «Francia- ország nagy alamizsnása», akinek kezeibe önként rakta le a királyság a jótékonyság jogát, mely ma legszebb kiváltságát alkotja. A szeretet az egyszerű landes-i parasztfiút a hanyatlás korában az ország egyetlen tevékeny hatalmi tényezőjévé tettes «a haza atyjá»-nak nevét, melyet a saint-quentin-i kormányzó adott neki, soha senki jobban meg nem érdemelte.1

Nem ez volt az egyedüli okmány, mely Depaul szent Vince és tanítványainak dicsőségét hirdeti és hosszú időn át elkerülte a történelem figyelmét. Sok egyéb okmány is ugyané sorsra jutott; különösen azok, melyekben szentünk jótékonysága által megmentett városok hálája megkapó szavakban tör utat, akár azért, mert az alázatosságát sértő leveleket tűzre dobta, akár mert az a könnyelműség, mellyel a XVII. és XVIII. században a történelmet írták, útját állta annak, hogy a levéltárak poros iratai között az eredeti okmányokat megtalálják. Ma mindenünnen előkerülnek és tanúskodnak a mély benyomásról, melyet Depaul Vince hősies szeretete kortársaira gyakorolt.

Idézem a főbbeket.

38 NEGYEDIK KÖNYV

1 Feillet, la Misére an temps de la Fronde. 247. 1.