Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

34

NEGYEDIK KÖNYV

ahol eltorlaszolták magukat. Laon-ban mindenféle állású nőket raboltak, a harcmezőre vitték, ahol kiszolgáltatták őket a katonák állatiasságának ; akik pártjukat fogták, azokat tüstént felakasztották. A nemes asszonyt és leányát a falusi és pásztorleánynyal egy- sorban a legnagyobb gyalázat érte. Hiába menekültek a parasztok a templomba Isten oltalma alá. Rájuk törtek s megfojtották. Ha ellenálltak, kifüstölték őket, mint a vadakat barlangjukból. Ha menekülni akartak, vagy kiugrottak a lángok elől az ablakokon, a katonák dárdái fogták fel őket».

Egy bazoches-i szemtanú írja: «Nem merek szólni arról a bánásmódról, melyben az asszonyok és leányok részesültek; de annyit mondhatok, dicsőségükre szolgál az illetőknek, hogy életük árán őrizték meg becsületüket».

A háború végeztével mindenfelé lehetett látni asszonyokat és gyermekeket, amint előbujtak rejte- kükből, bokrok és cserjék közül. Legnagyobb része véresen, cipő, ruha nélkül. Minden ily eset mélyen belemarkolt Depaul szent Vince szivébe. Egymásután írta a sok levelet, küldjék hozzá Párisba a veszélyből kimenekült nőket és fiatal leányokat. Elég nagy számban folyamodtak hozzá ; de az ő szeretete nagyobb volt. A legjobb családoknál helyezték el őket, mint szobalányokat, szakácsnékat, dajkákat, munkásnőket, így megmentették az életnek és az erénynek. Ugyanezt tették a nagyszámú gyermekekkel. Laon-ban ötszáz ilyen tizenkét éven aluli gyermeket találtak fogyatékos öltözetben. Saint-Quentin- ban ötszáz apátián, anyátlan árvát a szopós gyere-