Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

35

kéktől föl a hetedik évig; Bethune-ben közel háromszázat. Bezry-ben rendkívül sok elhagyatott gyermek tengődött. Egy részüket Párisba küldték. Le Gras asszony fogadta be a kis leányokat; amennyire tehették, a kis fiúknak is helyet adtak és tetejébe még a jótékonyság egyéb csodás műveit is támogatták.

S elhigyjük-e, hogy még a szegények ápolói, a missiós papok, a keresztény szeretet bámulatraméltó leányai sem voltak biztonságban e borzasztó fölfordulás közepette ? A legkevesebb, ami érhette őket, a kifosztás, zsarolás. Elrabolták tőlük a szegények pénzét és doronggal meg karddal fenyegették, ha a rablók följelentésére mernek gondolni. A királynő, ausztriai Anna, midőn Depaul szent Vincétől ezekről értesült, elhatározta, hogy a szegények önfeláldozó ápolóit különös oltalma alá fogadja. 1651. február 14-én az eddigelé még nyilvánosságra nem hozott parancsot adott ki, mely egyaránt bizonyítja úgy a világi és politikai körök tehetetlenségét, mint a szeretet le nem győzhető erejét. íme a rendelet; megérdemli, hogy teljes szövegét közöljük:

A király nevében.

Ó Felsége arról értesült, hogy a határszéli Picardie és Champagne tartományokban a lakosság javarésze koldúsbotra jutott és a legnagyobb nyomorban sínylődik, mert nyitva áll az ellenség fosztogatásának és dühének, az összes csapatok lakták, keresztül-kasul járták. Megtudta, hogy a legtöbb templomot kirabolták, díszeitől megfosztották. Nem titok előtte, hogy a szegények táplálására és fentar3*