Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

A borzalmas háború végeztével egy missiós pap, Hébert Ferencz, aki Agen püspökévé lett, megkisér- lette Depaul szent Vince szeretetadományainak pontos összegezését. Eredménye hallatlan összeg, tizenkét millió livre, vagyis a mi pénzünk szerint negyven- nyolc millió. Depaul szent Vincét, aki a tiszteletet mindig másra hárította, ez csodálatra ragadta: «0, hölgyeim, e dolgok hallatára nem indul e meg szivük? Nem hatja-e át lelkűket a hála Isten jósága iránt, mely önökkel és e mélyen sújtott nyomorgókkal szemben megnyilvánult? Nem különös, meglepő-e, hogy az isteni gondviselés Páris néhány előkelő asszonyához fordult segítségért két agyongyötört tartomány érdekében ? A történelem nem tud ehhez hasonlót mondani, akár Spanyolország, akár Itália, vagy más idegen föld asszonyait tekintse. Ez csupán az önök kiváltsága, akik itt vannak és még egy- néhányé, akik már megjelentek Isten előtt s elvették tökéletes szeretetük bőséges jutalmát».

Mikor a hölgyek pénztára időről-időre, mint 1639-ben és 1643-ban, kiürült, bátran kopogtatott Páris legelőkelőbb asszonyainak ajtaján : d’Aiguillon hercegnőnél, Richelieu unokahúgánál, akihez gyönyörű levelet intézett, de Herse elnöknénél, akit szeretetreméltó elnöknének nevez, Lamoignon asszonynál, aki csak egy esetben tagadta meg a kérést, mikor már nem volt semmije; Bretonvilliers asszonynál, aki egy alkalommal negyvenezer frankot, akkor hallatlanul nagy összeget adott neki ; végül Le Gras asszonynál, akinek erszényét úgyszólván a magáénak tekintette s ahonnan elszámolás nélkül merített. Azután

24 NEGYEDIK KÖNYV