Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

9

szegény lakosság sorsa; tizenöt éven át agyonnyomorította, fölváltva taposta jóbarát és ellenség; az első talán még kiméletlenebbül és tovább, mint a második.

Az ilyen hadjárat nyomában, melyben a katonák kora tavasszal keresztül-kasul taposták a mezőket, lovaikkal legázolták a fejlődő vetéseket, kivagdalták a gyümölcsfákat, fölperzselték a malmokat, okvetetlenül az éhínség haladt. 1631-ben Lotharingiában tört ki, 1635-ben már mindenfelé dühöngött. A gabona vékáját harminchat-, harmincnyolc-, negyven frankon vették és még így sem igen lehetett kapni. A szegények kenyér híján kendermagon tengődtek. 1637-ben annyira megfogyott, hogy az elhullott állatok húsát is nagyon jónak találták. Voltak népességben kisebb városokkal vetekedő falvak, melyekben csak egy-két sovány, kiaszott, csontvázszerű alak lézengett. 1640-ben valami négy-ötezer, gyülevész pórnépből álló sereg megtámadta Metz városát; ez volt a nyomor hadserege. Nap-nap után haltak el közülük éhínségben betegségben, nem számítva azokat, kik a farkasok martalékává lettek. A folytonosan kiáramló hullaszagtól előcsalt ordasok fényes nappal megtámadták a községeket és falvakat; szétszaggatták az asz- szonyokat és gyermekeket; éjjel a kőfalak résein át behatoltak a városokba és élő, élettelen prédájukul .esett. 1640. májusában Pont-á-Mousson-ban négyötszáz ember lepte el az utcákat; alig vonszolták magukat; olyannyira kimerültek, hogy enni sem tudtak és többen evésközben pusztultak el. Ideje volt már, hogy segítségükre menjenek, mert az éhség