Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

őszinte szívvel az ő szent Felségére kell magunkat bíznunk, hogy megőrizhessük, mindig tökéletesebbé tegyük ezt az erényt és elejét vegyük a vele ellenkező botlásoknak. Ha így fogunk munkálkodni ezen erény megszerzésén, megőrzésén és fejlesztésén, mindent be fog tölteni varázsával, így lesz azután társaságunk is folyton kedvesebb Isten előtt. Adja Isten, hogy úgy legyen!»

S mily megkapó szavakkal ajánlotta az engedelmességet! «Lehetetlen tagadni, hogy valami nagyszerű, valami isteni elem van ebben az erényben; azért szerette annyira Üdvözítőnk s azért tartotta meg minden cselekedetében születése percétől halála pillanatáig ! Engedelmeskedett az Atyaistennek, ki azt akarta, hogy emberré legyen. Engedelmeskedett anyjának, nevelőatyjának, szent Józsefnek és mindazoknak, ki valami méltóságot viseltek, akár jól, akár rosszul töltötték is be teendőiket. Élete nem volt egyéb, mint az engedelmesség szakadatlan láncolata. Ezzel kezdte életét s engedelmes volt mindhalálig, még pedig a kereszt haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt és oly nevet ajándékozott neki, mely minden név fölött vagyon.1 Istenem, mily szép is az engedelmesség erénye ! Fönséges, hiszen egy Istenhez is méltónak találtad! Valóban, bámulatos példát adott nekünk az Üdvözítő, midőn engedelmes volt a kereszt haláláig!

De hát kinek is engedelmeskedjünk? Szabályunk Szentatyánkat, a pápát teszi első helyre ; ő valameny216 ÖTÖDIK KÖNYV

1 Filip. 2, (8-9.)