Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

217

nyi kereszténynek közös Atyja, az egyház látható feje, Jézus Krisztus helytartója, szent Péter utódja; annál is inkább engedelmeskednünk kell neki, mert mi arra tanítjuk a népet, hogy lelkünk közös pásztora iránt ép oly engedelmes legyen, aminők mi vagyunk. Nekünk kell példát mutatni és világító fáklyát gyújtani, hogy meglássák, mit kell tenni és hogyan kell az engedelmességet gyakorolni. Kérjük tehát Istentől a föltétien engedelmesség kegyelmét, hogy mindig engedelmeskedjünk s egyformán fogadjuk kezéből, amit csak ránk bocsát. Hiszen a pápára vonatkoznak Üdvözítőnk eme szavai : Péter, legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat;1 ő kapta meg az egyház kulcsait is; őt szinte tökéletesebb embernek kell tekintenünk, annyira felettünk áll. Üdvözítőnkben a pápát s a pápában az Üdvözítőt jelenítsük meg tehát lelki szemeink előtt.

Engedelmességgel a püspök uraknak. Mi papok vagyunk s midőn papokká szenteltek bennünket, engedelmességet Ígértünk nekik. Nemcsak nekik és utódaiknak kell engedelmeskednünk, hanem azoknak is, kiknek egyházmegyéjében tartózkodunk, vagy missiót tartunk. Nekünk mintegy azon evangéliumi szolgáknak kell magunkat tekintenünk, kiknek ezt mondja a családatya: «Jöszte s eljő; menj el s elmegyen.» Én mindig hódolattal engedelmeskedtem rendeleteiknek, utoljára is mi alattvalóik vagyunk s bár a belső fegyelmet illetőleg a társaság szabályaira és rendeletéire semmiféle befolyást nem

1 Ján. 21, 15—17.