Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

213

ha a missionárius e földi élet mulékony javaihoz ragaszkodnék ! elvesztené függetlenségét s ezen tövisektől vérezve, ezen bilincsektől lenyűgözve haszontalan tagja lenne a kongregációnak. Ha megtörténnék a társasággal ez a szerencsétlenség, ugyan mi lenne az eredmény? Hogyan élnének a tagok, így suttognának: «Annyi ezer livre évi jövedelmünk van, most már pihenjünk egy kicsit. Miért járjuk be a falvakat? Miért dolgoznánk annyit? Mit törődjünk azokkal a gyámoltalan parasztokkal ; ott van a plébános, gondozza őket, ahogy tudja. Éljünk békességben s ne törjük magunkat. íme így szülné meg a dologtalanságot a kapzsiság szelleme; ezután csak arra gondolnának, hogy megtartsák és gyarapítsák földi javaikat, no meg hogy kielégítsék fölcsigázott igényeiket. De búcsút mondanának a missió gyakorlatainak, sőt még a missió gondolatának is, mert ők bizony nem tartanának több missiót. Csak a történelmet kell tanulmányozni s mindjárt számtalan példában látjuk magunk előtt, hogy a gazdagság s a földi jókban való dúslakodás nemcsak sok egyházi személy bukását okozta, hanem egész társaságokat és szerzetes rendeket is a tönk szélére juttatott, mert nem őrizték meg hiven eredeti szegénységüket.

Azután önmagára fordította a szót, mint máskor is gyakran tenni szokta. «0 Üdvözítőm, hogyan beszélhetek erről én, ki oly nyomorúlt vagyok. Hiszen valamikor nekem is volt lovam és kocsim, sőt ma is van meleg szobám, jól kárpitozott ágyam és egy testvér áll rendelkezésemre; szóval annyian gondolnak reám és semmiben sincs hiányom. Ó