Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
mily botrányt adok a társaságnak, midőn mindezekben megszegem a szegénység fogadalmát és más hasonló visszaéléseket is elkövetek. Bocsánatot kérek az Istentől és a társaságtól; szolgáljon öreg korom mentségemül. Hiszen már önmagam előtt is oly ki- állhatatlan vagyok ; megérdemelném, hogy a Mont- faucon-on lógjak. Adja meg Isten a kegyelmet, hogy bár késő öregségemben is, de egyszer legalább megjavuljak.» A tisztaság erényéről tartott konferencia a róla szóló szabály szövegének olvasásával vette kezdetét: «Nagyon fontos, hogy a társaság rendkívüli, lángoló vágyat érezzen a tisztaság iránt s minden időben, minden helyen különös fogadalom által Ígérje meg sértetlen megőrzését. Annál is inkább sajátunkká kell tennünk ezt az erényt, mert missióink teendői a mindkét nembeli világiakkal úgyszólván mindig közelebbi érintkezésre szorítanak. Épen azért mindenki rajta legyen, hogy a tőle telhető igyekezettel és óvatossággal, sérelem nélkül megőrizze ezt az erényt, úgy testét, mint lelkét illetőleg stb.» A szent először előadta az indító okokat, melyeknek ösztönözniök kell bennünket ezen erénynek becsülésére és szeretetére. «A tisztaságnak két fajtája van: a testnek és a léleknek tisztasága; aki az előbbit féltékenyen őrzi, az utóbbira azonban nem vigyáz, nem mondhatja magát tisztának, mert ennek az erénynek formája s így lényeges része a lelki tisztaság a képzeletben, az értelemben és emlékezetben nem tűr meg semmiféle rossz gondolatot; ha tehát szabályaink előírása szerint sajátunkká akarjuk 214 ÖTÖDIK KÖNYV
