Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
198 ÖTÖDIK KÖNYV Mindezt Depaul szent Vince bizonyára ezerszer is elmondotta. Folyton ezt hangoztatja s hangoztatni is fogja utolsó leheletéig. Mint egykor szent János apostol végső öregségében csak annyit tudott mondani : «Fiacskáim, szeressétek egymást» ép úgy a nyolcvanötéves Depaul szent Vince is folyton ugyanazt ismétli : «Szeressék a szegényeket, a mi urainkat, a mi parancsolóinkat». Szavai meg is termették gyümölcsüket. A világon senki sem tudja eszméjét megvalósítani ; azonban Depaul szent Vincének eszméi győzedelme állított emlékjelet. Leányait látták minden nemzetek. Puszta megjelenésükben felismerték bennük szentünk igazi leányait. Kétezer házat alapítottak és sem XV. Lajosnak élvhajhászó kora, sem az első köztársaság borzalmai, sem a harmadiknak gyűlöletes államosítása nem tudták elfojtani lelkesedésüket. Franciaországból átmentek Itáliába, Lengyelországba, Ausztriába, Spanyolországba, Portugáliába is. Anglia enyhítette előttük szigorú törvényeit, melyek eltiltották a szerzetes-öltöny viselését; Skóciában a protestánsoknak halálos ágyához hívták őket. Angol hajókon átkeltek a két Amerikába és a polgárháború alatt egyenlő szeretettel ápolták Észak- és Dél-Amerika sebesültjeit. S van-e oly pontja távol nyugatnak, hol ismeretlen maradt nevük? Konstantinápolyban, Szmyrnában, Alexandriában, Jeruzsálemben, Damaszkusban, Algir- ben, Constantáéban1 feltűnnek az utcákon a törökök tiszteletétől és hálás tekintetektől kisérve. Eljutottak Perzsiába, Abesszíniába, sőt még Chinába is. 1 A francia Algír egykori fővárosa.
