Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

199

Áldásos tevékenységüket semmi sem kerülte ki. Ahol csak megjelentek, mindenütt bölcsődéket alapítottak csecsemőknek, menhelyeket az aggastyánoknak és az árva gyermekeknek, iskolákat a serdülőknek, műhelyeket a nép leányainak, kórházakat a betegeknek, vakoknak, őrülteknek és nehézkórosoknak. Nincs oly seb, melyre gyógyító írt nem találtak, nincs oly testi vagy lelki fájdalom, melyben vigasztalást nem nyújtottak. A világ elszokott Krisztustól és nem akarta őt felismerni tanításának igazságából ; és most kénytelen volt felismerni őt a keresztény szeretet ragyogó sugaraiban.

Sem a századok forrongó alakulásai, sem a különböző éghajlati és műveltségi viszonyok nem bolygatták -meg egységes szervezetüket ; még az emberi gyöngeség sem tudott árnyékot vetni homlokukra. Azóta két század múlt el és Depaul szent Vince leányai ma is ugyanazok, mint voltak az ő idejében. A francia akadémia teljes ülésén egy püspök mondotta egy régi közoktatásügyi miniszternek: «Ha megfordul Rómában, találkozik majd az odaadásnak és lelki vigasztalásnak néhány fáradhatatlan apostolával. A nép egyszerű leányai, vagy előkelő származású hölgyek ezek, akikre büszkék lettek volna a legrégibb római családok, a Fabius-ok és Sempronius-ok nemzetsége. S mit tesznek? Ínséggel, nyomorral, nélkülözéssel küzdő szegények hajlékaiba mennek. Szakadatlan fáradozásaik által az Augusztus császár féle békénél fönségesebb békét varázsolnak elő a lelkekben és a társadalomban egyaránt. Megnézheti őket közelről, amint gyapjú ruhában járnak ama