Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

192

ÖTÖDIK KÖNYV

kármeliták tökéletesebbek stb., mint ők; azonban a saját szabályzatukat mindennél többre becsüljék. Sőt azt is kívánom, hogy ezeket a szabályokat a maguk számára jobbaknak, tökéletesebbeknek is tartsák; rögtön hasonlatot is mondott: Lássa kérem, a gyermek is szeretetreméltóbbnak tartja anyját és jobban ízlik neki az ő teje, mint az idegen nőé; és ha csúnya, esetlen, vagy nyomorék volna is( nagyobb szeretettel veszi őt körül, mint ha királynő volna, mert hiába, ez az ő anyja. Épen így a mi nővéreink is mindeniknél jobban szeressék a saját szerzetüket».1

Oly fontosak e szabályok, hogy Depaul szent Vince mindeniket sorba veszi és a legcsekélyebb részletekre is kiterjeszkedik. Hanmincnégy konferenciában magyarázza azokat. Sajnos, csak harmincnégy konferenciája maradt ránk, pedig életének utolsó éveiben több mint kétszázat tartott. Újból megismételte, amit már számtalanszor elmondott és meggyőzőbb érveléssel igyekezett szivükbe csepegtetni, mint valaha.

Hogy leányainak fejét meg ne zavarja a világ dicsérete, mely bár megérdemelt jutalma volt ugyan áldozatkész szeretetüknek, de könnyen veszedelmeknek lehetett csírájává, szokatlan módon igyekezett őket alázatosságra ösztönözni. Megkülönböztetést nem tűrt meg közöttük s mint mondani szokta, az egyiket ép oly kicsinynek és szánalomraméltónak tekintette, mint a másikat. A házakban a föllebbvaló elnevezésről

1 Conférences aux Filles de Charité, t. II., p. 303.