Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

193

hallani sem akart,i már maga a szó is bántotta fülét. «Kinek a föllebbvalója, mondotta, és miben föllebb- való? Ha már egynek kell is lenni, de az példát adjon ám a többinek az erényben és alázatosságban ; legyen első, ha valamit tenni kell ; legyen első, ha nővérének a lábához kell borulni; legyen első a bocsánatkérésben s első, ha a saját akaratáról lemondva a máséhoz kell alkalmazkodnia».1 2 Az alázatosságon kívül változatos és egyre sürgetőbb szavakkal ajánlotta a szent szegénység erényét is. Legyenek szerények a ruházkodásban. Ha egyszerű, hitvány a ruházatuk, csak annál jobban kell szeretni. S midőn az Angers-ból, Mans-ból, Nantes-ból visszatért nővérek panaszkodtak, hogy gúnyolják őket szegényes ruházatuk, főleg fejkötőjük miatt s engedélyt kértek, hogy a fejkötő viseletben az illető vidékek szokásához alkalmazkodhassanak, Depaul szent Vince ezt mondotta nekik: «Hogy is ne, majd annyi fejkötőt szerzünk be, ahány város és tartomány van a világon. Nézzék csak leányaim, vannak Párisban idegen személyek, kik saját vidékük szokása szerint öltözködnek. Vájjon levetik-e ruháikat és másokat öltenek-e fel pusztán azért, mert bámulják őket az emberek és csodálkoznak a szokatlan viseletén? Mielőtt hozzászoktak a kapucinusokhoz, nem oly furcsáknak találták-e, hogy senkihez sem tudták őket hasonlítani? De azért megváltoztatták-e viseletűket ? Bizony nem !

1 A társulatban csak egy főnöknő van, a többiek szolgáló nővérek.

2 Conférences aux Filles de Charité, t. II., p. 209.

Depaul szent Vince élete.

13