Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

karni. Szent Vince sokáig ellenállott, de végre így szólt: «Legyen meg akaratuk, leányaim. Könyörögjenek tehát Istennek, hogy ne nézze az én méltatlanságomat, sem azokat a bűnöket, amelyek lelkemet terhelik; kérjék őt, hogy irgalmasan megbocsátva vétkeimet, amidőn kiejtem az áldás szavait: Benedictio dei Patris, stb., — árassza önökre is szent áldását».

így végződött ez az emlékezetes ülés, melyből az atya jósága, egyszerűsége s alázatossága, valamint a leányok nemes lelkülete és szent buzgalma egyforma fényben ragyog felénk. Most bocsátották vízre hivatalosan azt a hajót, melynek diadalmasan kellett megküzdeni a legkülönbözőbb hullámverésekkel.

Két hónappal utóbb, 1655. augusztus 8-án újból összegyűltek a Párisban élő nővérek a rendház társalgótermében. A tisztségek betöltése foglalta le a napirendet. Bár a szabályzat szerint szavazás útján szótöbbséggel kellett volna a választást megejteni, mégis szentünk a körülmények kedvezőtlen alakulása s a kezdet nehézsége miatt, jobbnak tartotta, ha ő maga nevezi ki a tisztviselőket. Úgy is történt; Le Gras asszony mellé első asszistensül Lőrét Juliannát, pénztárossá Ouerin Mathurine-t, kulcsárnővé Oressier Jankát jelölte ki. A hármas kinevezést pergamen papíron jegyzőkönyvbe foglalták, mely még ma is látható az Archives nationales-ben. Le Gras asszony, a három tisztviselő s mindazok a nővérek, akik csak írni tudtak, aláírták nevüket. Szent Vince utolsónak akart maradni s nem csak Le Gras asszonyt s a tisztviselőket, hanem a többi jelenlevő nővért is

188 ÖTÖDIK KÖNYV