Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

189

maga elé bocsátotta; azután neve mellé ütötte a missiós kongregáció pecsétjét, mely Jézus Krisztust ábrázolta, amint kiterjesztett karral várja azokat, akik hozzá sietnek.

Ezek után úgy látszott, hogy Depaul szent Vince legalább ez oldalról befejezte feladatát. Volt már főnöknőjük a keresztény szeretet leányainak Le Oras asszony személyében; lelki atyjuknak s igazgatójuknak Portail-t kérte fel, legkedvesebb s valamennyi között legszentebb tanítványát. Nyugodt lehetett tehát társulatának jövője s szent iránya felől. De el tudta volna-e hagyni a keresztény szeretet eme kedves leányait? Éveinek száma már a nyolcvan felé járt, elfoglaltsága miatt alig jutott szabad időhöz, óriási levelezést kellett végeznie, lábai is már-már felmondták a szolgálatot, de azért semmi sem akadályozta meg, hogy leányait meg ne látogassa. Életének vége felé, nyolcvannégyéves korában, hóna alá tett kézzel kellett támogatni, hogy karszékébe ülhessen. De ha székében ült, fel sem tűnt nagy kora, nyoma sem látszott rajta a szenvedéseknek, oly élénk volt szelleme s oly meggyőző ékesszólás tört elő barátságos, a maga egyszerűségében is szerfölött bájos beszédéből, melynek nem tudott senki sem ellenállani. Mint a jó művész, ki addig faragja, csiszolja művét, míg az igazi szépség eszméjét legtökéletesebben kifejezi, minden kedden felkereste leányait, hogy magyarázgassa a nekik adott szabályokat. «Ma fogom megkezdeni, szeretett nővéreim, a közös szabályok magyarázatát, mondotta nekik 1655. október 18-án. E szabályok azért kapták ezt a nevet, mert a kérész-