Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

175

útját: testi szemükkel együtt fölnyitni lelki szemeiket is; értelmük csiszolásával kifényesíteni lelkűket, lelkiismeretüket is; hitet, ártatlanságot, Isten szeretetét ültetni szivükbe : ime, ezeket tekintették föladatuknak. «Semmi sem volna önökhöz méltóbb,—mondtaDepaul szent Vince — leányaim, tette hozzá, csak képezzék magukat, hogy a kis leányok oktatására alkalmasak legyenek. Nagy gondjuk legyen erre, mert ez az egyik cél, amiért Istennek szentelik életüket».

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk egy másik szolgálatot sem, melyet a keresztény szeretet leányai kezdették meg a társadalom jóléte s a lelkek üdve érdekében. A harcmezőn tanúsított önfeláldozás volt ez, ez a kivételes, de valamennyi között a legszebb felebaráti szeretetgyakorlat. A nagy háborúk alatt mindig munkában voltak és többé nem tudtak meglenni náluk nélkül.Hívták őket mindenfelől. «Leányaim, mondotta nekik Depaul szent Vince, ime a királyné szólítja föl önöket, hogy menjenek Calais-ba, ápolni szegény, sebesült katonákat. Valóban van okuk a megalázkodásra, ha arra gondolnak, hogy Isten ily nagy dologban veszi igénybe szolgálatukat. Az emberek azért mennek a háborúba, hogy megöljék embertársaikat; önök pedig, leányaim, jóvá akarják tenni a bajt, amit ők okoznak. O mekkora istenáldás ! Az emberek megölik a testet, sőt gyakran még a lelket is ; önök pedig visszaadják az életet, vagy gondozásuk által legalább is közreműködnek, hogy az élet szikrája továbbra is megmaradjon.» — «íme, leányok bátran mennek a fegyverek közé, leányok keresik föl a szegény sebesülteket, nemcsak Franciaországban,