Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
176 ÖTÖDIK KÖNYV hanem a francia határokon túl, még Lengyelországban is. Leányaim, van-e ennél nagyobb bátorság? Hallottak-e valamikor hasonló dologról ? Részemről még sohasem láttam ilyet és nem is hiszem, hogy volna még társulat, melyet Isten oly tettekre használna föl, mint aminőket önök végezhetnek.» A négy leány közül, kiket szent Vince Calais-ba küldött, kettő hamarosan meghalt. «Imáikba ajánlom a keresztény szeretet leányait, kiket azért küldöttünk Calais-ba, hogy ápolják a szegény sebesült katonákat. A négy közül kettő már hűlt tetem, pedig ők voltak a társulat legerősebb s legbátrabb tagjai. íme, ők már összeroskadtak a teher alatt. Képzeljék csak el, uraim, azt a négy szegény leányt öt- vagy hatszáz sebesült vagy beteg katona között. S vegyék fontolóra a jóságos isteni gondviselést, mely ily társulattal áldotta meg ezt a mai kort.» Azután hozzáteszi : «A királynő azon szerencsében részesített bennünket, hogy sajátkezúleg írt levélben másokat kért Calais-ba, a szegény katonák ápolására. Ma már utaznak is négyen a nővérek közül. Egyikük — körülbelül ötvenéves — a múlt pénteken fölkeresett a Hotel- Dieu-ben és előadta, hogy hallomása szerint két nővére már meghalt Calais-ban. Önként ajánlkozik tehát, hogy hadd menjen helyükre, ha jónak találom. Én azt mondottam : «Nővérem, gondolkozni fogok». Tegnap aztán ismét fölkeresett, hogy meghallja válaszomat. íme, uraim s testvéreim, ily bátrak ezek a leányok. így ajánlkoznak s így teszik kockára életüket, mint áldozati bárányok, Jézus szeretetéért s a felebarát jólétéért. Ugye csodálatos? Részemről
