Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
174 ÖTÖDIK KÖNYV adó gondozásra és oly gyöngéd bánásmódra van szükségük, amilyenben csak a keresztény szeretet leányai tudják őket részesíteni. A gondolatot közölték Depaul szent Vincével, kin szent borzalom futott végig. Ennek a jóságos és finomérzésű aggastyánnak gyöngéje volt kedvenc gályarabjainak az érdeke. Végtelenül jól esett neki, hogy Páris, Marseille, Toulon és Algir gályarabjait leányainak keze közt láthatja. Nem tudta elpalástolni a mély megilletődést. Ugyanez időben, a körülményeknek mindig egyformán kényszerítő csoportosulása között, a lelencgyermekek gondozása is mindjobban az ő vállukra nehezedett. A már említett második veszedelmes válság után nyilvánvalóvá Ion, hogy ha ők teljesen magukra nem vállalják a lelenc gyermekek ügyét, ez intézmény nemsokára tönkremegy. Egy pillanatig haboztak. Le Gras asszony túlságosan nehéznek találta az új terheket. Honnan kerítenek elő minden évben annyi pénzt? Azonban mikor megnyílt a lelencgyermekek nagy menedékháza, többé nem haboztak; szivüknek egész gyöngédségével ölelték át s többé el sem hagyták a szegény teremtéseket. Úgyszólván minden év új munkára szólította őket. A lelencgyermekek után a kis iskolások következtek Láttuk már, hogy 1641-ben történt a kezdeményezés. Többé nem is hagyták őket magukra. A kis iskolákat különben a keresztény szeretet első leányának, Nazeau Margitnak gyöngéd vonzódása teremtette meg. Célja oktatni a gyermekeket az olvasás és írás művészetében ; biztosítani megélhetésüket; és midőn ezen nagy cél felé törekszenek, még nagyobb célnak munkálni
