Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
144 ÖTÖDIK KÖNYV útirányt. Az idevaló püspökök ugyanis kérve-kértek missiós-papokat. Limerick-ben jelentékeny sikereket arattak. Nemcsak a városból, hanem a körülfekvő vidékekről is fölkeresték őket, hogy egyszerű, világos lelkes beszédeiket, kedves és mégis alapos oktatásaikat meghallgassák és általános szent gyónást végezzenek. Húszezernél több hallgatójuk volt. Sokszor napokig, sőt hetekig kellett várni a hatalmas emberáradat miatt, mely a gyóntatókat körülvette. Ugyanaz történt Cashel-ben és más városokban, ahol nyolcvan- ezernél több általános gyónást végeztek, más igazán számtalan közönségessel együtt, melyek pontos megjelölése örökre homályban marad, mert Depaul szent Vince megtiltotta, hogy erről egyetlen szót is írjanak «Elég, mondotta, ha Isten tudja, mi történt ott» és hozzáadta: «e mártyrok vére nem marad feledésben Isten előtt, előbb-utóbb új katholikusok támadnak belőle».1 S ez meg is történt. Mert kevéssel utóbb, midőn I. Károly feje lehullott a vérpadon és Cromwell kormányzóvá lett, újból borzalmas üldözések érték az ir egyházat. A missionáriusok kénytelenek voltak elszéledni és elrejtőzni. De rövid ott tartózkodásuknak gyümölcsei nem tűntek el velük együtt, «mert nem találkozott egyetlen plébános vagy lelki- pásztor ama helyeken, ahol a missiós-papok működtek, aki elhagyta volna juhait. Mindannyian állhatatosan kitartottak helyükön, hogy segítsék és óvják híveiket, míg csak halálra nem Ítélték, vagy száműzték őket a katholikus hit megvallása miatt». A polgár1 Abelly, I. k. 418. 1.
