Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

143

VIII. Henrik idejétől Írország megkezdte hosszú vértanúságát. Se az Ígéretek, se a fenyegetések, se a birtok elkobzás, se a halálbüntetés nem tudta elrabolni ősi függetlenségét és katholikus hitét. Szórványos fölkelések után 1641-ben épen azon volt, hogy utolsó erőfeszítéssel lerázza a gyűlöletes igát. Az egész országot fölrázta a szózat: «Pro Deo et rege et patria Hibernia unanimes! (Istenért, királyunkért és hazánkért, Írországért egy szívvel-lélekkel !) Kimutatta e jelszóval, hogy nem akar elszakadni Angolországtól és királyától, hanem az unióban hűen őrzi függetlenségét és vallásos meggyőződését. A háború, melyet egyhangú lelkesedéssel határozott el a kilkenny-i országgyűlés s igazságosnak és jogosnak nyilvánított egy nemzetgyűlés, szerencsétlenül végződött. Írországot letiporta a túlnyomó erő. A szem lefoglalt földeken, halálra Ítélt püspökökön és papokon, Amerikába hurcolt hajadonokon, börtönökbe zárt vitéz polgárokon tekintett végig. Mire nem képes az erőszak a hittel szemben? A francia Henriette házassága óta Írország újra remélni kezdett, újra teljes odaadással karolta föl a vallást, melyért annyi áldozatot hozott. Az idő tehát kedvező volt a missióspapok megérkezésére. Az áldozatok vigasztalása, a gyöngék gyámolítása, a leendő vértanúk előkészítése elég tágas működési tért nyitott buzgóságuknak. Miként d'Aiguillon hercegnő Depaul szent Vince afrikai missiói számára adott pénzt, de Lamoignon és de Herse elnöknek az Írországi missiókat segítették. Szentünk nyolcz missiós-papot küldött ide, köztük öt ir származásút. Limerick és Cashel felé szabta meg nékik az