Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

129

vagyok és az is maradok.» Többször ünnepélyesen nyilatkozott előttem : «elhatároztam, hogy inkább üssenek agyon, halljak meg, mintsem az Úr Jézust megtagadjam.» Egész élete csodálatraméltó oly fiatal és oly zsenge korban. Igazán mondhatom : kicsiny templom, melyben a Szentlélek lakozik.»1

Befejezésül két jóbarát, egy francia és egy angol, csodálatraméltó történetét mondjuk el. «Mind a kettőt pogányok ragadták el hazájukból és azután, mint rabszolgákat eladták két különböző úrnak, akik az említett városban elég közel laktak egymáshoz. A közeli szomszédság, az egyenlő kor és hasonló sors játszottak közre, hogy szoros barátságot kötöttek egymással, amely testvéri szeretetté nőtte ki magát.

A lutheránus angolt buzgó katholikus francia barátja megnyerte az Istennek. Le Vacher oktatása után elhagyta eretnek hitét és szive egész melegével ölelte át a katholikus vallást, melyben kedves barátjának beszélgetései egészen megerősítették. így midőn néhány anglikán kereskedő jött Tuniszba, hogy kiváltsák angol hitsorsosaikat a rabszolgaságból s őt is kiszemelték, nyíltan kijelenté nekik, hogy Isten kegyelméből katholikus és inkább rabszolga akar lenni haláláig, mintsem e boldogító vallás árán szerezze vissza szabadságát.

így tehát mindketten rabszolgák maradtak. Ezután is sokszor látták egymást ; társalgásuk többnyire kölcsönös buzdítás volt, hogy mindig sértetlenül megőrizzék szivükben Krisztus hitét és a világ előtt is állha1 U. o. u. o. 396. 1.

Depaul szent Vince élete.

9