Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

csábítottál. Kijelentem hát előtted: keresztény vagyok s hogy megmutassam, mily igaz szívből tagadom meg hitedet, a török vallást, eldobom és megvetem a turbánt, melyet nekem adtál.» E szavakra lábbal taposta a földre dobott turbánt, majd így szólt : «Tudom, kivégeztetsz, de nem törődöm vele, mert szívesen tűrök mindenféle kínzást Jézus Krisztusért, az én Üdvözítőmért.» Valóban a pasa fölháborodva a merészségen, rögtön máglyára ítélte. Levetkőztették tehát, csak alsó ruháit hagyták rajta, nyaka köré láncot csavartak, vastag cölöpöt tettek rá, hogy hozzá kötözzék és elégessék. Midőn a pasa odaért a vesztőhelyre és a törökök, hitehagyottak, keresztények kiváncsi tömege vette körül, hangosan mondá e szép szavakat : «Éljen Krisztus és diadalmaskodjék mindenkorra a római katholikus apostoli anyaszentegyház és hite, melyet hirdet! Nincs más, miben üdvözülni lehetne !» S e szavakkal távozott, hogy hősileg fogadja és szenvedje el a tűzhalált Jézus Krisztusért. E gyönyörű jelenet alatt a legmélyebb benyomást az gyakorolta reám, midőn a derék fiatal ember a következő szavakat intézte társaihoz: «Félek ugyan a haláltól, mégis érzek valamit idebenn (homlokához emeli kezét): azt mondja nekem, Isten megadja a nagy kegyelmet, hogy elszenvedjen a reám szabott halálbüntetést. Urunk is félt a haláltól, mégis készségesen szenvedet sokkal nagyobb kínokat azoknál, amikkel engem fognak illetni. Bizom az ő hatalmában és jóságában.» Ezután cölöphöz kötözték, kigyúlt körötte a tűz és ő nemsokára visszaadta lelkét Istenének tisztán, mint a kohóból kikerült szin124 ÖTÖDIK KÖNYV