Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 125 arany. Le Vacher, ki végig szemmel tartotta, jelen volt vértanúságán. Nem messzire állott tőle; megbeszélt jelre föloldozta a magára vont kiközösítés alól, mialatt ő hősies kitartással szenvedett. «Ime uraim, folytatja Depaul szent Vince a vértanúság elbeszélését, ily anyagból van gyúrva az igazi keresztény.» i Más vértanúk nem kevésbbé bámulatraméltók. «Nemrég — írja Ouérin Depaul szent Vincének — 1646-ban, hogy egy fiatal asszonyt Jézus Krisztus megtagadására kényszerítsenek, a hóhérok ötszáznál több botütést mértek reá. Vérszomjuk ezzel nem csillapult. Kettő közülük lábbal taposta a földön félig halva fekvő teremtés vállait; e kegyetlenség fölszakította emlőit és ő dicsőségesen fejezte be életét Jézus Krisztus megvallásában.» Ugyanaz a Guérin írja a következő évben, 1647. júniusában: «Van itt egy tizenhároméves marseille-i kis fiú, aki, mióta a kalózok elfogták és eladták, több ezer botütést kapott Jézus Krisztus hitéért, amelynek megtagadására erőnek erejével kényszeríteni akarták. Ugyanez okból egyik karjáról leszaggatták a húst s rostélyos gyanánt tüzes rácsra tették. Majd négyszáz botütésre Ítélték, vagyis a halál és hittagadás közt kellett választania. Azonnal fölkerestem a gyermek gazdáját, összetett kezekkel háromszor-négyszer borultam térdre előtte, hogy kikönyörögjem tőle. Nekem adta kétszáz piasz- terért s mivel nem volt pénzem, száz tallért kértem kölcsön kamatra, a többit egy kereskedő adta.» — 1 Abelly I. k. 374—376. 1.
