Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 123 bitó Ígéretekkel toldva meg, úgy megfélemlítette, hogy megtagadta hitét. Mindazonáltal a fiú mindig megőrizte szivében a nagyrabecsülés és szeretet érzelmeit régi vallása iránt. Csak azért határozta el magát a végzetes lépésre, mert megborzadt a reá váró kegyetlen rabszolgaság gondolatától és azt hitte, hogy elveszett szabadságát így könnyebben visszaszerezheti. Kijelentette néhány keresztény rabszolgának, akik szemrehányással illették bűne miatt, hogy ha ő török is külsőleg, lelkében keresztény maradt. Hovatovább gondolkozott nagy bűne fölött, ametyet vallásának külső megtagadásával elkövetett, mélységes bánat szállotta meg szivét. Látta, hogy gyávaságáért csak halála lehet kiengesztelés és megfogam- zott lelkében az elhatározás: meghalni inkább, mint hosszú ideig, de hitetlenségben élni. Föltárta egynéhánynak szándékát és hogy célt érjen, nyíltan kezdte magasztalni a kereszténységet és ócsárolni a törökök vallását. Elmondta e tárgyról mindazt, amit élő hite csak sugallhatott, még mohamedánok jelenlétében is, főleg pedig keresztények előtt. Mindamellett félt e barbárok kegyetlenségétől és elgondolva a bekövetkező kínok borzalmait, megremegett a félelemtől. «És mégis — mondotta — bízom a mi Urunk segítségében. Ő meghalt értem, illő nekem is meghalnom érette.» Végre a lelkiismeret furdalásaitól szorongatott ember, égve a vágytól, hogy a Krisztuson elkövetett sérelmet jóvátehesse, nemes elhatározással fölkereste a pasát és így szólt a nagyúr előtt: «Tévútra vezettél, midőn hitem, az én jó és igaz hitem megtagadására bírtál és a tiedre, a hamis hitre
