Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

42 ELSŐ KÖNYV örömet keltett tehát e levél ; mennyire magasztalták a gondviselés szándékait és a kegyelemnek eme cso­dáit! Valóban Depaul Vincének mindent el kellett mondani ezen levélben. E levélben úgyszólván csak megaláztatásokról és tapasztalatairól beszél. Mégis mikor ötven év múlva egy másolata kezébe került, nagyon soknak tartotta, amit elmondott és minden rendelkezésére álló esz­közt fölhasznált, hogy megsemmisítse. Még nyolcvan­négyéves korában, kevéssel halála előtt is nyomo­zást indított, hogy fölfedezze és tűzbe dobhassa.1 1 Fönmaradt Depaul szent Vince titkárjának, Ducourneau testvérnek egy kedves levele, mely elárulja, hogyan játszották ki szentünknek ezen szándékát. A levelet de Saint-Martin dax-i kanonoknak, Depaul szent Vince benső barátjának írta, ki mikor a föntebbi levelet fölfedezte a családi okmányok között, másolatot küldött róla a szentnek. Ez azonnal tűzre dobta és hogy egészen megsemmisíthesse, nagyon kérte eredetijét is. «Parancsot kaptam, Uram, hogy addig is, míg maguk meg­tehetik, levelet írjak Portail, d’Horgny és Alméras nevében ; mély alázattal köszönetét mondanak a nekik küldött iratokért. Nincs semmi a világon, minek jobban megörültek volna, mert tartal­muk miatt egykor jelentékenyen elő fogják mozdítani a szent férfiúnak tiszteletét, ki azokat írta. Közülünk senki sem tudta biztosan, hogy Barbárországban is volt, még kevésbbé, hogy gazdáját is megtérítette. Részemről csodálom ennek az aposztatá- nak megtérését és bámulom szolgájának alázatosságát, azt a bizonyosságot, mellyel kiszabadulását előrelátta és azt a meg­nyerő modort, mellyel az embertelen törököknek, de főleg az orvosnak szivéhez férkőzött, ki tudós titkaiba is beavatta. De higyje el kérem, még jobban csodálom azt a lelki erőt, hogy mindezekről egy árva szóval sem tett említést a kongregáció egy tagja előtt sem, noha beszéd közben ezerszer kínálkozott alkalom azon tizenkét-tizenöt év alatt, mióta a foglyok kiváltásával foglal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom