Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 43 A kért szentelési okmányokat különben azonnal meg- küldötték, de elfeledték láttamoztatni és hitelesíttetni a dax-i püspökkel. Háromszor is kellett írnia Vincének, míg mindenben megfeleltek az előírt szabályoknak. A harmadik levél oly érdekes részleteket tartalmaz, hogy nem tudjuk szónélkül hagyni. Rómában írta, 1608 február 28-án. «Róma városában vagyok és az avignon-i alkövet úr jószívűségéből folytatom tanulmányaimat, ki engem szeretetére méltat és óhajtja haladásomat. Viszonzásképen szép és érdekes dolgokat mutattam be neki, miket fogságom alatt tanultam kozik. Nagyon gyakran szokta emlegetni, hogy munkásszülőktől származik, hogy atyja disznóit őrizte és egyéb lealacsonyító dolgokkal is foglalkozott, de ami tiszteletünket emelte volna irányában, pl. hogy rabszolga is volt, olyanról sohasem beszélt előttünk, hogy kikerülje dicséretünket. Végül csodálom az Isten bölcseségét, ki szolgáját föl akarván használni a mohammedán kegyetlenség alatt sínylődő szegény foglyok fölsegítésére, megengedte, hogy maga is barbár kezekbe jusson és személyesen élje át szenvedéseiket és a veszélyeket, melyek őket teljes megsemmisüléssel fenyegetik és hogy megértse, mily kötelesség rajtuk segíteni. Ha e két levél véletlenül a kezébe jut, többé senki sem látta volna. Az említett urak azonban jónak látták visszatartani és egy szót sem szólni róla, sőt, hogy még gyanúja se támadjon, az Önét is elfogták ; abban bíztak, hogy nem fogja tőlük rossz néven venni, amit kérnek is mély alázattal. Ha pedig ismételten kérné a leveleket, megírhatja neki, hogy már elküldötte és nagyon sajnálja, hogy nem kapta meg. Magunk is sajnáljuk, hogy öreg napjaiban meg kell fosztanunk attól az örömtől, melyet ezen régi történeteknek és ifjú korának visszaidézése csalna ki : de nem tehetünk másképen, ha nem akarjuk elveszíteni az eredetieket, ami még sajnálatosabb volna». (Lettres de saint Vincent de Paul t. 1, p. 1—3, n« ).).
