Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
302 MÁSODIK KÖNYV szakoskodtak, hogy végre is vagy engedett, vagy pénzen váltotta meg magát. A nagyravágyásnak és a kémkedésnek törvényesítése volt ezen szokás. Hanem mindennél fontosabb eredményt ért el Depaul szent Vince azon elv felállításában, hogy ezentúl püspökséget, apátságot, kanonokságot csak olyan egyénnel lehet betölteni, akiben megvannak a trienti zsinat által előírt feltételek : a kellő tudás és a kipróbált erény. Elvileg nagyon könnyen elismerték ugyan, de hogy mennyi kínos, kényes, sőt hősies küzdelmeken kellett keresztülesni, míg az elv a gyakorlatba átment, alig lehetne elmondani. A királyné jó volt ugyan, de kissé gyönge és Mazarin-ra hagyatkozott. És Mazarin bíboros volt ugyan, de igazi pap sohasem volt. Hívő volt, de hite minden körülménynyel meg tudott alkudni; a vallás és egyház érdekeit még Richelieu-nél is jobban alárendelte a politikai érdekeknek. Minthogy folyton áskálódtak ellene, sőt két Ízben az országból is távoznia kellett, semmi eszköztől sem riadt vissza, ha egy főúrnak vagy befolyásos személynek megnyeréséről vagy lefegyve- rezéséről volt szó, s a püspökségekkel és apátságokkal folytatott üzelmei miatt semmiféle lelkiismeret- furdalást nem érzett. Ami a tanács másik két tagját illeti: az egyik, Séguier kancellár, a Séguier-ek hires családjából származott, rokonságban állott de Bérulle bíborossal és Acarie asszonnyal, kinek testvére meaux-i püspök, nővére és unokahugai karmeliták voltak; a másik tag pedig a jó Charton, a párisi Notre-Dame főpenitenciárusa volt. Mindketten kitűnő emberek, kiknek támogatására Depaul szent Vince minden
