Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

303

dologban bizton számíthatott, ami a papi állás becsületének és szentségének visszaállítására vonatkozott: azonban Mazarin-nal szembeszállni egyikük sem merészkedett. Elképzelhetjük tehát szent Vince nehéz helyzetét a lelkiismereti tanácsban. Amíg oly püspöki kinevezésekről folyt a tárgyalás, melyek nem érintették Mazarin politikáját, vagy egyéni érdekeit, a bíboros engedett; és csakugyan a tíz év alatt szentünk szép számmal eszközölhetett nagyszerű választásokat. Hanem ha aző politikai érdekei forogtak kockán, sem a személy méltatlansága, sem a legcsattanósabb ellenvetés nem tudta Mazarin-t szándékától eltéríteni. Szentünk ilyenkor sem hallgatta el véleményét, lassan, hidegvérrel sorolván fel az okokat, amiért ezt vagy azt a személyt nem tarthatja alkalmasnak. És ha észrevételei fölött napirendre tértek, fejét lehajtva magába mélyedt. De mily fájdalom gyötörhette ezalatt finom lelkületét! Szinte roskadozott a teher alatt Ezen időről szóló levelei telvék panaszkodással. «Félek, — mondotta, - hogy a püspökségekkel való átkozott üzérkedés Isten átkát vonja országunkra.» Kongregációja római házfőnökének így ír: «Soha sem voltam méltóbb a szánalomra, soha sem szorultam inkább az imára, mint most, ezen új hivatalomban. Remélem, hogy már nem fog soká tartani. Imádkozzék értem.» Egy másik papjának ezeket írja: «Mindennap kérem az Istent, hogy lássák be csekély képzettségemet és vessenek véget ezen megbízatásnak, hogy alkalmam legyen vétkeimért bűnbánatot tartani.» És más alkalommal, midőn hire terjedt, hogy kegyvesztett lett az udvarnál : «Oh bárcsak úgy tetszenék Istennek, bár