Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

301

Legelőször is azt valósította meg Depaul Vince a lelkiismereti tanáccsal, hogy püspöki széket többé gyermek el ne foglalhasson. Hogy valaki apát lehessen, tizennyolc évesnek kellett lennie; perjelségre vagy székeskáptalani kanonokságra tizenhat, társas káptalani kanonokságra tizennégy év kívántatott. Püspökké csak az lehet, ki legalább egy évvel előbb felvette a papi rendet. Sajnos, a XVII. század francia egyházának nyílt sebei voltak e felsorolt visszaélések ! Valóban nagy lehetett a baj, ha szent Vince sem mert többet követelni.

Másodszor azt kívánta szentünk, hogy a püspökségeket betöltésük előtt ne fosszák ki javaikból. Szokásban volt ugyanis, hogy a főurak és fiaik annyira kiélték a püspökségeket, hogy mikor a szegény püspök megérkezett, még annyija sem volt, hogy az elmulaszthatatlan adakozásokat s a szükséges kiadásokat fedezni tudta volna. Különösen a távolabbi tartományokban voltak püspökök, kik székhelyeiket elhagyva Párisba jöttek, hogy a gazdagabb püspökök, perjelek, apátok alamizsnáiból növeljék jövedelmüket.

A harmadik dolog, mit elért Depaul Vince, az egyházjogban úgynevezett háramlási jognak megszüntetése, legalább is számottevő korlátozása volt. Egyházi személyek szabadalmi levelet kaptak, melynek értelmében jogot tarthattak valamely püspökségre, apátság-, vagy kanonokságra s azt birtokukba is vehették, ha a törvényes címmel rendelkező birtokost lemondásra tudták kényszeríteni. Azért folyton zaklatták őt, minden lépését figyelemmel kisérték, törvényszék elé vitték, pörlekedtek vele s annyira erő