Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

290

MÁSODIK KÖNYV

lyan, makacsság és előítélet nélkül keressék az igazságot és térjenek az egyház kebelébe, amelyen kívül sehol sincs üdvösség. Néhány katholikus főúr figyelmét is felhívta négyszem között kicsapongó életmódjukra s figyelmeztette őket, hogy szerezzék vissza tekintélyüket és idejében térjenek Istenhez. Miután utolsó kötelességeit ily nagyszerűen megoldotta, már csak a jó halál gondolatával akart foglalkozni».1

Magához híván szent Vincét, megkérdezte őt, hogyan lehet nea halálra legjobban elkészülnie. «Felség, — felelte a szent, — kövesse a halálra készülő Jézus példáját, teljesen és tökéletesen hódoljon meg, mint ő tette, a mennyei Atya akarata előtt : Non mea voluntas sed tua fiat, — ne az én akaratom, hanem a tied legyen».1 2 Édes Jézusom, — mondá a jámbor fejedelem, — én is ezt akarom tiszta szivemből. Igen édes Istenem, mondom és mondani akarom életem végső lehelletéig: Fiat voluntas tua! — legyen a te akaratod !»3

Ágyából látta Saint-Denis apátság templomát s nagy örömmel legeltette rajta szemeit. Minden nagyobb szertartást eltiltott, kivéve azokat, melyek megváltoztatása sajnálatára nem állott hatalmában. Még a halottas kocsiba való fogatról is gondoskodott, mely vinni fogja testét; megjelöjte az utat is, amerre vonuljon a gyászkiséret, hogy lehetőleg elkerülve a plébániákat, a plébánosoknak ne kelljen a menet elé jönniök és csatlakozniok. Majd Saint-Denis tornyaira mutatva,

1 Saint-Simon, p. 338—339. 3 Máté 6, 10.

2 Luk. 22, 42.