Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

285

önmagáról ; szüntelen azon fáradozott, hogy bajai és szenvedései révén oly kincseket gyűjtsön, melyek einem veszhetnek és melyeket rozsda meg nem emészthet mulatságok, költekezések, háborúk miatt nem érzett lelkiismeretfurdalást ; az igazság mérlegével kezében mindig csak Istenre tekintett és pontosan teljesítette a kormányzás minden ágában kötelességeit. Azonban bűnei, — ugyan mely igazt nem érhetne e tekintetben szemrehányás? — alázatossága, Istennek szigorú és rettenetes ítélete felzavarták lelke nyugalmát és félelemmel töltötték el szívét ; s bár nem vesztette el alázatos bizalmát, napról-napra jobban érezte Isten irgalmasságának, kegyelmének, felvilágosításának szükségét. Eszébe sem jutott, hogy megelégedjék önmagával és magát igaznak képzelje, de ismerte az írás szavait is, hogy az igaz tovább dol- gozhatik saját megszentelésén. Hátralevő napjainak céljául tűzte ki, hogy mindenből lelki hasznot szerez, hogy mindig jobban és jobban fokozza azt az áldozatkészséget és benső bűnbánatot, mely bámulatba ejtette, sőt többet mondok, megdöbbentette azokat, kik mint lelkivezetői mindenbe be voltak avatva, vagy akik előtt bizalmi állásuk miatt a király hiába igyekezett volna titkolódzani. Mindezek mellett összehasonlíthatatlan, magasztos béke és megnyugvás ömlött el egész lényén. Csak halála után jutottak e dolgok nyilvánosságra és senki sem akadt, ki kétségbe vonta volna hitelességüket;).1

Ily király csak megérdemelte, hogy utolsó óráiban

1 Saint-Simon, Parallèle p. 335.