Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

zavarták. Valóban kiváló hálával tartozom Istennek és sohasem köszönhetem meg eléggé azon különös kegyelmét, hogy e tévtan legelső, legtekintélyesebb tagjai, kiket közelről ismertem, kik barátaim voltak, nem tudták szívembe lopni érzelmeiket. El sem tudnám mondani, mily fáradsággal és okoskodással igyekeztek meggyőzni álláspontjuk helyességéről. Én többek között a trienti szent zsinat tekintélyére hivatkoztam, mely nyilvánvalóan ellenük szól. De mikor láttam, hogy nem tágítanak, felelet helyett halkan mondogattam a Hiszekegy-et : ime így maradtam meg szilárdan katholikus hitemben.» 1

Ezen ösztönszerű idegenkedés érthető ellenszenvvé változott, mikor egyes véletlenül elejtett szavak helyett, melyek értelmét könnyen félre lehetett magyarázni, két hatalmas munkát látott maga előtt, melyekben a felekezet elméleti és gyakorlati kettős tévedését összefoglalta. Az elsőt Jansenius ypres-i püspök írta; 1640-ben jelent meg Augustinus címmel. Minthogy a malasztnak különben is igen elvont tételeit latin nyelven tárgyalta, nem talált Franciaországban kedvező talajra: 1643-ban már senki sem foglalkozott vele. A másik könyv A gyakori áldozás, vagy a rossz nyelvek szerint A gyakori áldozás ellen cimet viselt. Nyelvezete kissé döcögős ugyan, de könnyen érthető. Megjelenése oly nagy port vert fel, hogy a férfiak dolgozószobáiban, a nők szalonjaiban mindenki csak róla beszélt. Saint-Cyran apátjának halála előtt két hónappal látott napvilágot (1643 augusztusában); az

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 267

1 Saint-Beuve, Pori Royal, t. I, p. 515—516.