Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
268 MÁSODIK KÖNYV egész munka az ő sugalmazása után készült, sőt egyes részeit teljesen ő dolgozta ki. De nem akarta, hogy az ő nevét is belekeverjék a dologba, azért legtudósabb tanítványának, Arnault Antalnak neve alatt adatta ki. Szent Vince ezen utóbbi munkát olvasta először. Ki tudná leírni meglepetését? Hogy is lehetett arra gondolni, hogy szükséges védeni szent Vincét a janzenis- ták befolyása ellen, kik őt megnyerni iparkodtak? Saját szíve eléggé megvédte őt. Istent oly jónak, oly kegyesnek, szeretetreméltónak, a bűnösökkel szemben oly irgalmasnak szokta képzelni ; hogyan tudott volna tehát kiengesztelődni a janzenizmus ijesztő tanával? «Rettenetes az Isten», tanította Saint-Cyran apátja. — «Kegyes az Isten», mondotta Depaul szent Vince. — «Isten nem halt meg mindenkiért», hirdette a saint- cyran-i apát. — «Az egész emberi nemért meghalt, kivétel nélkül ; sőt ha kellett volna, külön-külön is meghalt volna mindenkiért», vallotta szentünk. — «Rejtelmes titok az Oltáriszentség, állította az apát ; alig méltó valaki vételére.» — «A szent áldozás oly szent, hogy kétségtelenül senki sem méltó a vételére, erősítette szentünk; de azonkívül oly kedves és kellemes e remekműve a végtelen szeretetnek, hogy elégszer senki sem vehetné magához.» íme Depaul szent Vince ! Oh, ő nem volt, nem is lehetett janzenista ! O csak borzalommal fordulhatott el az efféle tanítástól. Kezdetben kedves és szívélyes volt az apáttal szemben ; később már húzódozik, de nagy óvatossággal őrzi a megtudott titkokat, mindig él szívében a remény és nem akarja kárhoztatni, kiről még az egyház nem
