Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEP AUL SZENT VINCE ÉLETE

255

zik, kik helyben hagyták tanításait; hogy elnyerje a másikat, emlékezetébe idézi azt a sok szolgálatot, mit neki tett.

Ezt az alattomos módot: egyszer belopni tanait mások szívébe, máskor helyteleníteni azokat, egyszer előretörni, másszor visszahúzódni, Saint-Cyran nemcsak szent Vincével, hanem nagyon sok kiváló férfiúval, társulati kormányzókkal szemben is alkalmazta. A dolog híre Párisban is szárnyra kelt, eljutott Richelieu füléhez is, ki egyaránt szívén hordozva az állam és egyház érdekét, nyugtalankodni kezdett s figyelő álláspontra helyezkedett.

1632-ben egy hatalmas kötetre terjedő latin munka jelent meg Aurelius címen. Szerzője, noha nevét nem írta a mű címlapjára, Saint-Cyran apát volt. Ő ugyan tagadta a szerzőséget s oly homályba burkolta az egész dolgot, hogy sohasem lehetett rábizonyítani, hogy a mű tényleg az ő tollából eredt. Tanítása sok helyütt téves : fel akarja forgatni az egyház alkotmányát, szertelenül kitágítja a püspökök hatalmát, kiket a pápával majdnem egy sorba helyez. Másrészt a papokat és püspököket egyenlőknek tartja. Szerinte az egyház nem monarchikus szervezet, hanem köztársaság, mely formának a századok folyamán történt meghamisítását elnézte az isteni gondviselés. Az erkölcs és fegyelem szempontjából szintén rettenetes hibákat követ el. Helytelen cselekedet volt, jegyzi meg a szerző, hogy eltörölték a nyilvános penitenciát, melyet okvetlenül vissza kell állítani. Határozottan túlhajtották a feloldozás erejét. Csak az elvégzett penitencia után kellett volna megadni a föloldozást,