Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
256 MÁSODIK KÖNYV mert tulajdonképen a penitencia és a bánat törli el a bűnöket s a föloldozás nyilt kijelentése annak, hogy bűneink meg vannak bocsátva. Végre az által is meghamisították az egyház igaz tanítását, hogy a bűnösöket oly könnyen és gyakran engedték a szent áldozáshoz. Az Oltáriszentség valami rettenetes hittitok, melynek méltó vételéhez nagyon hosszú előkészület után is kevesen járulhatnak. Ezen tanok, melyek egyrészt az Aurelius-ban, más- ’ részt Saint-Cyran-nak és tanítványainak egyéb értekezéseiben találhatók föl, már nem voltak puszta elmélet. Átvitték a gyakorlatba is. Port-Royal-ban például Ágnes anya megengedte szerzetesleányainak, hogy tizenöt hónapon át is gyónás nélkül maradjanak. «Semmi fájdalmat vagy megaláztatást sem érzett, hogy meg volt fosztva a szentségektől. Nyugodt lelkiismerettel töltötte életét, anélkül, hogy aggódott volna emiatt.» Maga Angelika anya is öt hónapon át nem vette magához az Úr szent testét, sőt egy alkalommal még husvét ünnepén is elmulasztotta a szent áldozást. Saint-Merri plébánosa, du Hamel pedig visszaállította a nyilvános penitenciát. A bűnbánókat négy osztályba sorozta. Akiknek csak rejtett bűneik voltak, azok alkották az első csoportot. Megjelenve az istentiszteleten, a templom leghátsó részét foglalták el a plébánia többi híveitől négy lépésnyi távolságban. A második csoportba azok tartoztak, kik viszálykodtak felebarátaikkal, anélkül azonban, hogy nagy botrányt okoztak volna. Helyük a templom előcsarnoka volt. A nagy botrányokat előidéző nyilvános bűnösök a harmadik csoportba tartoztak s csak a
