Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

ban is, miáltal a maga módja szerint jelentékenyen előmozdította a szemináriumok ügyét, mert megmutatta, hogy lehet az ifjúságot is közös életre szoktatni^ hiszen e felszentelt papok is elfogadták azt. E közös életmód azonban nem tarthatott örökké; egy pap, ki tíz éven át volt tagja a társulatnak, így jelöli meg ennek igazi okát: «Bár ritkán volt alapos oktatásban részünk, — mondja, mégis tíz évig tartott meg Isten ezen társulatban. Sok más hasonló korú ifjú pap lépett be ez idő alatt, de egy sem tudott állandóan bentmaradni, ami annál csodálatosabb, mert rendetlenséget nem lehetett tapasztalni.»1

Nagyon bajos ott tartani az embereket, hol szellemi étel és ital gyanánt szertartási gyakorlatokat kell nekik végezniök.

A harmadik szent férfiú, ki a papnevelő intézetek bonyolult kérdésének megoldásán fáradott, Depaul szent Vincénk volt. E gondolat eleinte eszébe sem jutott. Kongregációjának jóváhagyása végett a pápához küldött iratában szó sem volt a szemináriumokról, az 1632-ben keltezett pápai bullában pedig még kevésbbé; később is, midőn már általánossá lett a vélemény, hogy a papság javítása csak papnevelők emelése által lehetséges s őt kezdeményező lépésre igyekeztek rábeszélni, azt válaszolta, hogy a missiók megalapítását tekinti feladatának, hogy kongregációját is e célból erősítette meg a római pápa és csak az ég angyala tudná rábírni, hogy oly munkáért, melyben eddig semmi eredményt sem

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 223

1 Saint-Beuve, t. I, p. 425.