Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
224 MÁSODIK KÖNYV tudott felmutatni, abbahagyja a csodás sikerrel jutalmazó vállalkozást. Végre több szent püspök ösztökélésére elszánta magát. 1635-ben tette az első kísérletet. A Bons-Enfants intézetbe tizenkét-tizennégy éves fiatal papnövendékeket vett fel, hogy előkészítse őket a papi méltóságra. Ámde a kísérlet, talán mert a növendékek igen fiata- talok voltak, talán mert igazgatójuk sem volt alkalmas vezető, nem sikerült, eredménytelen maradt. Hat évvel utóbb, 1641-ben Annecy jó és szentéletű püspökének, Guérin Jusztinnak ösztönzésére a püspök székhelyén másodszor is kísérletet tett, de ezen alkalommal csak oly ifjakat vett fel, kik már elvégezték a humaniorá- kat. A cél már-már megvalósult, de nem tudni miért, a siker most is elmaradt; a papnevelő kapui bezárultak, hogy csak 1663-ban nyíljanak meg újból. E sors érte az alet-i és saintes-i papnevelő intézeteket is. Végre 1642-ben Depaul szent Vince abban vélte felfedezni a folytonos kudarc igazi okát, hogy különböző korú ifjak s gyermekek egyenlő és mindnyájuknak meg nem felelő tudományos oktatásban részesülnek és ugyanazon fegyelem alatt állanak. Elhatározta tehát, hogy ketté választja őket. Az idősebbeket a Bons- Enfants szemináriumban nevelte, a gyermekeket meg átküldte a Saint-Lazare épület közvetlen szomszédságában fekvő házba, melyet e célra vett meg és melyet Saint-Charles papnevelőnek neveztek el. E mesterfogással egy csapásra megalapította a kis és nagy szemináriumokat, mely kettős beosztás napjainkig is megmaradt. Míg Depaul szent Vince természetéhez híven csen
