Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 221 Franciaországban letelepítette, megalapította az orato- riánusok rendjét, melynek tagjai közül bámulatra ragadja az embert de Condren atya, kiről alább fogunk szólani, Bourgoing atya, kiről Bossuet gyászbeszédet mondott s azok, kiketkevésselutóbbaz egyháznak adott: Le Jeune, Malebranche, Thomassin atyák és Massilon. De Bérulle célja volt, a társulat minden erejét a papság nevelésére s papnevelő intézetek vezetésére fordítani ; s hogy semmi se térítse el ettől, arra kérte a pápát, hogy a megerősítő bullában határozottan tiltsa el papjait a kollégiumokban való tanítástól, hogy így egész benső- séggel a szemináriumok vezetésére szentelhessék magukat. Csodálatosvéletlen és csakazt bizonyítja, hogy Isten az új vallásos társulat megalakulásának legkisebb részletkérdéseire is sokkal nagyobb befolyást gyakorolt, mint gondolná az ember: épen e szó maradt ki az oratoriánusok rendjét jóváhagyó pápai bullából, így történhetett meg, hogy pápai tilalom hiányában, a század szükségletének megfelelőleg de Bérulle ora- toriánusai lassanként tanítani kezdtek s elhagyták a papnevelőket. Jámbor történetírók azt gondolják, hogy különös isteni gondviselés folytán maradt ki e fontos szó a pápai levélből; az oratoriánus rend ugyanis idővel egészen a janzenizmus karjaiba dobta magát s mi lett volna a francia papságból, ha csaknem kizárólag az ő kezükben van a papnevelés fontos ügye ? Különben is de Bérulle bíboros halálakor, 1629-ben de Condren atyára bizta a társaság vezetését, ki hason- líthatatlan erényei s istenadta nagy tehetsége révén feltétlenül nagy befolyással volt a papnevelő intézetek alapítására.
