Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
220 MÁSODIK KÖNYV kollégiummá sülyedt, melyben többé nem papok nevelkedtek. Maga Richelieu is, ki hozzá volt szokva, hogy engedelmeskedjenek neki, e ponton kudarcot vallott. «Ime — mondották — ha ily férfiak törekvése zátonyra jutott, ki álmodhatnék sikerről ?» A dolgot kivihetetlennek gondolták s már-már lemondtak az egész vonalon minden próbálkozásról. És ezalatt, dacára e nagy kudarcoknak, mindig jobban közeledett az isteni gondviselés által meghatározott idő, melyben a papnevelő intézeteknek meg kellett alakulniok. Franciaországban élt akkor vagy háromnégy szentéletű pap, kik e nehéz kérdést szüntelenül tanulmányozták s készültek reá, hogy megkezdjék a munkát; egyikük is, másikuk is egy-egy ecsetvonást tett: egyik felvetett egy gondolatot, a másik kidolgozta azt s így egész szépségében megvalósítani igyekezték a trienti zsinat magasztos eszméjét. E háromnégy szentéletű pap, kiket, — ha a gallikanizmus és janzenizmus nem homályosítja el emléküket, — ma oltárainkon látnánk, akkor Párisban lakott : de Bérulle a Saint-Jacques utcában, Bourdoisea Saint-Nicolas-du- Chardonnet papnevelőben, szent Vince a Bons-Enfants intézetben s Olier Vaugirard-ban. Mind a négyet szoros kötelék fűzte egybe s a papság megjavítása érdekében mind a négyüket ugyanazon lángoló buzgóság lelkesítette. De Bérulle atya volt legidősebb sa világ szemében legkiválóbb közöttük. Bíboros volt, de, — mint Bossuet megjegyzi, — méltóságát semmivel sem gyarapította a római bíbor. Miután a karmelitákat Párisban s egész
