Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

21Q

hogy nagy tehetségét nem szenteli jobban papok képzésére, a szent püspök így válaszolt: «Az igazat megvallva, nekem is az a meggyőződésem, hogy ennél semmi sem sürgetőbb az egyházra: ámde bár jó magam is tizenhét évig dolgoztam, hogy egyházmegyém papságának megjavítására segítőül legalább három papot neveljek, mégis csak másfelet sikerült kívánságom szerint alakítani.»

Franciaországban még ennél is rosszabbul állt a dolog ; a sok munkát követő kudarc azt a meggyőződést érlelte meg a lejobbakban is, hogy a reform kivihetetlen. Minden tartományi zsinat e tárgyra tért vissza; erről tárgyalt 1581-ben a rouen-i, 1582-ben a bordeaux-i, 1583-ban a reims-i és tours-i, 1584-ben a bourges-i, 1585-ben az aix-i s 1586-ban a toulous-i zsinat. S még később, 1629-ben, a francia papság gyűlése megújította e határozatokat s kimondotta legalább négy általános papnevelő gyors felállításának szükségességét. De midőn a püspökök, kik ezen határozatokat hozták, egyházmegyéikbe visszatértek, nem tudták miképen kellene a tervet a'gyakorlatban végrehajtani és sajnos, abbanhagyták a munkát, melyet egyszerre szükségesnek is, kivihetetlennek is ítéltek.

Acsüggedést csak növelte, hogy egyes szentéletű püspökök és mások is, kiknek óriási jövedelem állott rendelkezésükre, megkísérelték ugyan a dolgot, de minden siker nélkül. De Joyeuse bíboros, Rouen érseke, de Sourdis bíboros, Bordeaux érseke, de Lorraine bíboros, reims-i érsek kénytelenek voltak tapasztalni, hogy szemináriumuk alig tíz-húsz évi fennállás után feloszlott, vagy ha továbbra is életben maradt, közönséges