Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
212 MÁSODIK KÖNYV kezdeményezők által az értekezlet részére előírt vázlatot, anélkül, hogy szokatlan gondolatokban és újdonsült szavakban kéjelgett volna, mint sokan előtte tették: inkább feláldozták ezek a beszéd hatását, csak ne kelljen ragaszkodniok a módszerhez és a hétköznapi egyszerűséghez és ne kelljen nekik a felvett tárgy korlátái közé szorítani gondolataik szárnyalását.»1 Senki sem volt inkább barátja az egyszerűségnek és senkinek sem volt jobban hasznára az ilyféle intelem, mint Bossuet-nek. «Vincefenséges egyszerűsége,—írja Floquet, — mélyen érintette az amúgy is mesterkéletlen Bossuet-t; egész életén át naponként szóba hozta őt, felemlítette csodálatos önzetlenségét s annyi kiváló tulajdonságait; boldognak mondotta magát, hogy oly közelről szemlélhette e fenséges erényeket, de legnagyobb szeretettel emlegette Vincének egyszerűségét, bámulatos egyszerűségét, mint nemes lelkesedéssel mondani szokta. S kortársaitól tudjuk, hogy a nagy püspök a szent pap e kiváló erényének magasztalásá- ból sohasem fogyott ki.»1 2 Mély tisztelettel emlékezett erre egész életén át s szabályul használta beszédei kidolgozásában. E konferenciák, ahol a szellemóriások s a papság szine-java összejött s ahol a legkiválóbb püspökök is tartottak beszédeket, mozgásba hozták egész Párist. A hír eljutott a félig jámbor, félig cselszövő Richelieu- höz is, ki, hogy tudta nélkül semmi sem történjék, magához hivatta szent Vincét s a gyűlések természe1 Maynard, t. II, p. 43. 2 Floquet, Vie de Bossuet, t. I, p. 167— 168.
