Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

téről, céljáról s eredményéről tudakozódott. Elragadtatva a hallottaktól, minden működésében kitartásra buzdította, megígérte ügye pártolását s arra kérte, hogy olykor-olykor látogassa meg. Beszélgetésük végén a konferencia tagjainak névsorát kérte tőle, megjelöltette vele azokat, kiket a szent püspökségre méltóknak Ítélt. Sajátkezűleg jegyezte föl neveiket, hogy a királynak előterjessze őket; majd elbocsátotta Vincét. «Már eddig is sokat tartottam Vince atyáról,— mondotta nem sokkal azután d'Aiguillon hercegnének, — de ez utóbbi beszélgetésünk óta egészen más embernek tartom őt.» Richelieu szavának állott s szent Vince több tanítványát püspökké tétette.1

Mit Richelieu kezdett, a nagy bíboros halála után XIII. Lajos folytatni akarta. Többször kérette szentünktől titokban a püspökségre méltók névsorát, amivel szívesen is szolgált egy feltétel alatt: a király s a miniszterek teljes titoktartását kötötte ki. «Különben, — mondá, — a keddi konferenciák szentek képzése helyett a kétszínű nagyravágyók tömegét szaporítanák.» így kezdődött a papság erkölcsi ujulása és így rakták le a nagy francia egyház első alapjait. Elsőt mondok, mert a befolyás, melyet a felszentelendők lelkigyakorlatai és a keddi konferenciák gyakoroltak, még nem volt elég. Ezek csak Párisnak és környékének papságára, ennek is csak szine-javára voltak hatással ; a vidéken alig tudtak róla. A francia papság újjászületéséhez valami mélyebb, valami általánosabb reform kellett, mely megrázza és egészen átalakítsa

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 213

1 Maynard, t. II, p. 71.