Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

209

mánnyal kellett rendelkezni, hogy ily rosszul lehessen prédikálni.1 Amit nem találtak meg az ókor költőinél, az iskolás bölcselőknél keresték; csupa osztás, felosztás és alfelosztás volt az egész beszéd s épen ezért mondotta Rapin atya, hogy a tömör és rendszeres szent Tamás olvasása több rossz, mint jó szónokot nevelt. Mit mondjunk az írásmódról, arról a «sallangos, cifra» külsőről, melyet szalézi szent Ferenc is megemlít, s melyet az ő csiszolt ízlése s szellemessége is alig kerülhetett el, de mely már felbur- jánzott kedves tanítványának és barátjának, Belley püspökének, Camus-nak műveiben ?

Szinte lehetetlen volt, hogy a keddi konferenciára járó s a hit- és erkölcstan minden kérdését tárgyaló ifjú papság teljesen megszabaduljon ezen széliében szokásos ízléstelenségtől. Szent Vince azonban kérlelhetetlen volt. Az egyszerűséget, csak a szent és isteni egyszerűséget tudta elviselni. Intette, sőt néha keményen is megfeddette az ettől eltérőket. «Gondolja csak el, — írja a szent, — hogy egy szentelés alkalmával kétszer is kénytelen voltam térdre omolni egyik pap előtt, hogy hagyja el ezt a téves utat, de ő nem akart hinni szavaimnak. Csak Isten szabadított meg bennünket ettől a hiú lélektől.»1 2 «Isten látja lelkemet, hogy három egymást követő napon háromszor is térdre borultam egy pap előtt, ki társaságunkban volt ugyan, de ma már nincs közöttünk és a lehető leg- könyörgőbb hangon kértem őt, hogy mindig csak

1 La Bruyère, 1687-ben.

2 Lettres, t. III, p. 251, n° 1211.

Depaul szent Vince élete.

14