Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
206 MÁSODIK KÖNYV eszméjét fölvetette? Némelyek azt hitték, hogy Olier.1 Az bizonyos, hogy a többi név között az övét említik elsőnek a kor történetírói és hogy senki sem vett oly tevékeny részt a szervezés művében, mint épen ő, természetesen Depaul szent Vince vezetése alatt. E konferenciákat, melyek közül az első 1633 június 25-én, a második pedig július 9-én folyt le, ezentúl minden kedden megtartották. Páris összes kerületeiből voltak itt papok. De nem kell gondolni, hogy ez csak olyan közönséges konferencia volt, melyen akkor vett részt valaki, amikor neki jólesett, amikor Depaul szent Vincét meg akarta hallgatni. Szentünk, kit a szervező erő nagy ajándékávél ruházott fel az isteni kegyelem, saját maga alkotta meg szabályzatukat. A missiós papok általános főnökének vezetése mellett volt még egy igazgató, két segéd és egy titkár s ezekből állott a konferenciák vezetősége. Hogy valaki idejöhessen, három régi tagnak kellett őt hivatalosan bemutatni s csak azokat vették tel a tagok közé, kik komoly vizsgálat után méltóknak bizonyultak. Az igazgató maga vezette be az új tagokat s térdelve ölelte át, mit a többiek is mindnyájan utána csináltak. E naptól kezdve az igazgató felügyelete alatt állott, ki hibáira is figyelmeztette, ki meglátogatta, vagy meg- látogattatta betegségében, jelen volt halálos ágyánál és társai segédkezése mellett eltemette. A tagoknak úgy kellett egymást tekinteni, mint akiket Krisztus a szeretet új kötelékeivel szorosan összefűzött; egymás hű szeretetével, látogatásával, vigasztalásával, segíté1 Abelly viszont az ellenkezőjét állítja. Livr. II, chap. III.
