Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

207

sével méltókká kellett lenniök Krisztus Urunkhoz. Közös összejövetelt minden kedden két órakor tartottak a Saint-Lazare-ban. Aki nem jöhetett el, az igazgató előtt tartozott igazolni elmaradását. A konferenciát az igazgató nyitotta meg : térdelve elénekelte a Veni Cerator Spiritus, Szentlélek Isten szállj reánk kezdő szavait, mit az előző konferencián megjelölt tárgyról előadás követett, melyhez mindenki hozzászólhatok Majd az igazgató összegezte röviden az elhangzottakat s hasznos tanácsokat adva, egyszerű, meleg szavakkal berekesztette a gyűlést. E szerep rendesen szent Vincének jutott s benne valóban remekelni szokott. Szentünk nem akart nagy szónok hírében tündökölni; sokat imádkozott a szentbeszéd előtt, elmerült a Szentírás mélységeibe; szive lángolt Isten és az emberek szeretetéből : mindez azt eredményezte, hogy egyszerű, meleg, tüzes szavaival elragadta a lelkeket s lángra gyújtotta hallgatói szivét. Ha püspök jelent meg a konferencián, a szent mindig átengedte a szót, mi mindig lehangolta a hallgatóságot. Gyakran megtörtént, hogy midőn a püspök elhallgatott, szentünket kívánták hallani ; mily zavarba jött erre az alázatos pap s mennyivel nagyobb hatás jutalmazta az ártatlan zavart. «Beiratkoztunk,— írja Bossuet, — a buzgó papok eme egyesületébe, mely minden héten gyűlést tart, hogy meghányja-vesse a lelki dolgokat. Vince volt ezen összejöveteleknek szerzője, lelke egyaránt. Midőn mohón hallgattuk beszédét, mindegyikünk az apostol szavainak teljesedését látta: «Ha ki beszél, szóljon Isten igéje szerint».1 Még Tronson, 1 1. Pét. 4, n.