Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
142 ELSŐ KÖNYV Lassanként világos lesz, miért ragadta ki az isteni gondviselés Depaul Vincét Clichy és Châtillon kis plébániájából és miért küldte, miért vezette vissza akarata ellenére is a de Oondi-családhoz. Bár marcangoló volt a fájdalom, melyet a bíboros halála okozott, de igazán elenyésző ahhoz viszonyítva, mely kevéssel később érte de Oondi grófnét. Három gyermeke volt. A másodszülött, a boldogult de Oondi Henrik keresztfia teljesen anyjára ütött és igazi ragyogó szépség volt. Nyolcéves korában lóháton résztvett egy nagy agárászatban, miközben lovának elhibázott lépése következtében a földre esett s míg azon erőlködött, hogy kiszabaduljon, a ló egy rúgással szétzúzta fejét. Halva vitték anyjához. Szerencsére szent Vince ekkor mellette volt, de örökké sajnálatos, hogy nem maradt reánk egy ily anya fájdalmának és egy ily pap vigasztaló szavainak részletes leírása. Kedves gyermekét haláláig siratta, melynek idejét bizonyára siettette ez a megrendítő gyászeset. Alig múlt el egy hónap, hogy másodszülött gyermekét megsiratta, már is újabb, nyomasztó nyugtalanság zavarta fel szivét s csordultig töltötte meg keserűségének poharát. Legidősebb fia Péter, ki atyját elkísérte a la Rochelle ellen viselt háborúba, miután nemzetségének és korának hősies erejét megmutatta és de Ré szigetén egy lovat is megöltek alatta, súlyosan megsebesült. Egy puskagolyó érte vállán és megtörte a csontot. A kötelességteljesítésből fakadó öröm, a de Oondi név felmagasztaltatása, az anya büszke öntudata, kinek hősként viselkedett gyermeke, kétségtelenül enyhítették de Oondi-nt fájdalmát. De mily
