Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

143

állapotban fogja viszontlátni legidősebb gyermekét? Nem volt elég, hogy kikisérte a másodszülött koporsóját, most emezt sirassa meg? És ha fel is gyógyul sebéből, nem marad-e örökre nyomorék ? De Gondi-né kimondhatatlan rettegések között töltötte napjait s alig bírta volna el szenvedéseit, ha szent Vince nem gyámolította volna vigasztaló és bátorító szavakkal. Végre valahára megérkezett a gróf, magával hozta a kedves sebesültet, halványan, elgyengülve, de a teljes javulás útján, túl minden veszélyen, mely nem fenyegette már sem életét, sem testi épségét.

E gyászos eset után, 1622 és 1623 közé eső télen, a jámbor és hithű de Oondi gróf és neje, egy az egyházra nézve igazán szerencsétlen lépésre határozták el magukat. Hogyan történhetett meg, hogy szent Vince tekintélyével és életszentségével nem tudta útját vágni e szerencsétlen lépésnek? Ugyanis másodszülött gyermeküket, de Gondi Henriket, ki nem rég hunyta le örökre szemeit, papnak szánták. Már a bíborról is ábrándozott a gyermek, de családja még többet foglalkozott a gondolattal. Mikor elhalálozott, a had életre szánt fiatal öcscsére, Pál Ferencre esett gondolatuk. Pedig alig van ember, ki nála alkalmatlanabb lett volna a papi hivatásra. De mit tegyenek ? Lemondjon talán a de Cm/zűü'-család a párisi érsekségről, a bíborról, azon nagy befolyásról, melyet nyolcvan év óta gyakorolt az egyházi ügyekre? Ne vádoljuk ezért keményen Fülöp Emmanuelt, sem jámbor nejét. Hisz az egyik szentül halt meg, a másik pedig nejének halála után lemondott mérhetetlen kincseiről, büszke címeiről, hogy egyszerű oratoriánussá lehessen és egy szegényes