Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

141

házába, súlyos csapások borították gyászba az eddig oly boldog és megelégedett családot. Az első csapás, mely 1622 augusztus 13-án érte őket, de Gondi Henriknek, Páris püspökének, XIII. Lajos első miniszterének halála volt. Mint tanácselnök követte a királyt az 1621-iki és 1622-iki háborúba, résztvett Béziers ostromában s itt ragadta el őt a pusztító sárgaláz alig ötvenéves korában. Igazán jámbor és kedves férfiú volt, kinek életéből lehetetlen ki nem érezni Depaul szent Vince közvetetlen befolyását. Már huszonnégy- éves korában püspöknek nevezték ki, óriási vagyonnak volt a birtokosa, majd később biborosi kalapot nyert és a király első minisztere lett s mint ilyen, egész vagyonát, befolyását arra használta fel, hogy új vallásos egyesületeket szervezzen, vagy a meglevőket tovább fejlessze.1

Hogyne siratott volna meg szent Vince egy ily lelkületű püspököt? Ezer szerencse, hogy hasonló szellemű férfiú követte. És a mi igazán meglepő : ugyanazon családból, de Gondi János Ferenc lett utóda, ki előbb kapucinus szerzetes, majd a párisi Notre-Dame dékánja volt. Elég közepes tehetség, kissé ingadozó, hol egyik, hol másik véglet felé hajló jellem, de mentségéül szolgál az utókor előtt, hogy «minden eszközzel segélyére sietett szent Vincének a missiók alapításának munkájában és minden hatalmát és tekintélyét latba vetette, hogy a Saint-Nicolas-du-Chardon- net és Saint-Lazare papnevelők megalakuljanak.1 2

1 Lásd 71. I.

2 Chantelauze, p. 66.